A tavaszi karantén alatt az akkor még csak hatodik osztályosoknak naplót kellett írniuk mindennapjaikról. Bár sokan nem kedvelték a feladatot, mégis többnyire nagyon vicces és szórakoztató írások születtek. Ezeket dolgoztuk fel, szerkesztettük színdarabbá BB-vel, azaz Balassa Bálinttal közösen, hogy ezzel kezdhessük a hetedik osztályt. Két héten keresztül próbáltunk, hogy a darabot bemutathassuk – sajnos csak egyetlen osztálynak – a hatodikosoknak, illetve a szülőknek. A próbafolyamat fáradalmait egy háromnapos osztálykiránduláson pihentük ki Tiszafüreden.
Romek Dóra
Részletek a naplókból
Ez a nap unalmas. Nagyon unalmas. 11.15 van. Karanténban nem jó, és az online tanulás sokkal rosszabb, mint a normális tanulás. Egy hete van zárva az iskola. Azóta itthon vagyunk, csak egyszer mozdultunk ki maszkban és kesztyűben naplót venni.
Most lenne az osztálykirándulás, és nagyon hiányoznak a barátaim.
Ma az osztállyal álmodtam! Már mindenki nagyon hiányzik! Na, szóval azt álmodtam, hogy elmentünk az osztállyal Balatonra és ott fürödtünk a tóban. Utána, nem értem, hogy, de valahogy odakeveredett Laci bácsi, és elkezdett tornáztatni meg futtatni minket, és ordibálni velünk. Úgyhogy elég érdekesen fejeződött be az álmom…
Ma reggel is későn keltem… Megcsináltam a főoktatást, aztán felhívtuk egymást Zsófival, hogy tanuljunk együtt. Mivel ennek semmi értelmét nem láttuk, inkább lementem hozzájuk.
Ma elmentem biciklizni és vagy 10 km-t mentem, és olyan jó volt! Olyan szabadnak, boldognak és gondmentesnek éreztem magam! De aztán hazaértem, és minden olyan volt, mint szokott lenni: a tesóm hisztizik, apa bent kockul a szobájában, anya meg problémázik. Juhuuuuuuu!
Az a fura, hogy még egyetlen egyszer sem írtam arról, hogy hiányozna valaki, és most azt lehet hinni rólam, hogy egy érzelemmentes robot vagyok. De ez egyáltalán nem igaz!!!! De tényleg, az osztályból szerintem nekem hiányzik a legjobban a normális társaság. Jó, persze nem rossz egy ideig a családdal, de hosszabb idő már elviselhetetlen! A legrosszabb, hogy most tök jó idő van, és lehetne bandázni, meg ilyesmi. Nagyon várom, hogy vége legyen ennek az egésznek!
Ma elmentünk kirándulni, beültünk a kocsiba, lemerült az aksi, mert a tesóm felkapcsolva hagyta a lámpát. Szerencsére lejtőn álltunk és sikerült szólni az előttünk állónak, hogy álljon el, így elkezdtünk lefelé gurulni és elindult a kocsi. Egy óra volt az út, és elérkeztünk a Gerecséhez, kirándultunk és szedtünk nagyon-nagyon sok medvehagymát. Amikor elindultunk hazafelé, egy mezőn voltunk, és egyszer csak kiszálltam a kocsiból és elkezdtem nagyon gyorsan futni. Csak a természetre és a tájra figyeltem, a madarakra és az őzekre. Nagyon jólesett.
Visszatekintve az elmúlt két és fél hónapra, nekem nagyon fura volt ez a helyzet. Most kicsit úgy érzem magam, mintha egy nagyon hosszú hétvégén, ahol rengeteg házi feladat van, lennénk túl. Örülök, hogy újra találkozhatok az osztálytársaimmal, mondjuk a legtöbbjükkel már találkoztam. Most vége van a hétvégének.
